Vannak meccsek, amiket jobb elfelejteni. A DVTK szombat estéje határozottan ilyen volt.

Az NB I-es rangadón a Debrecen egyszerűen szétkapta a miskolciakat. Nem volt benne semmi dráma, semmi fordulat – a DVSC végig kontrolálta a játékot, és mire a bíró lefújta a mérkőzést, az eredményjelzőn 5-0 állt. Ráadásul a DVTK még saját hálójába is bevágott kettőt, ami csak hab volt a tortán.

Az öngól pillanatában a lelátón már javában forrtak az indulatok. A hazai szurkolók egész este nézték, ahogy a csapatuk szétesik, és a végére elfogyott a türelmük. A meccs után hangos követelés indult a lelátóról: a drukkerek le akarták vetetni a játékosokkal a mezt – ez az a gesztus a futballban, amivel a szurkolók azt üzenik, hogy a csapat nem érdemli meg a színeket, amiket visel.

Nehéz másképp fogalmazni: a DVTK kiesése az NB II-be mostanra szinte biztos. A pontszámok, a teljesítmény, a hangulat – minden ugyanabba az irányba mutat. Egy-két fordulóval ezelőtt még lehetett arról beszélni, hogy csoda talán közbeszólhat. Most már ez is egyre kevésbé tűnik reálisnak.

Ami most a klubon belül zajlik – vagy éppen nem zajlik – az a legnagyobb kérdés. Mert egy 5-0-s vereség után, amikor a saját szurkolók mezlevetést követelnek, ott valami alapvetően elromlott. Nem csak a formával, nem csak az eredményekkel – hanem a kapcsolattal, ami egy fociklubot összetart.

Miskolcon most nagyon csúnya a helyzet. És egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy hamarosan jobb lesz.